+86-571-85858685

6 tipp a térhatású tranzisztor kiválasztásához

Jun 22, 2022

1. Csatorna típusa

A jó térhatású tranzisztoros eszköz kiválasztásának első lépése annak eldöntése, hogy N-csatornás vagy P-csatornás térhatású tranzisztort használunk-e. Egy tipikus energiafelhasználásban, amikor egy térhatású tranzisztor földelve van, és a terhelés a fővonali feszültséghez van kötve, a térhatású tranzisztor kisfeszültségű oldalkapcsolót alkot. Kisfeszültségű oldalsó kapcsolóban N-csatornás térhatású tranzisztort kell használni, tekintettel a készülék ki- és bekapcsolásához szükséges feszültségre. Ha a térhatású tranzisztor a buszra és a terhelési földre van csatlakoztatva, nagyfeszültségű oldalkapcsolót kell használni. Ebben a topológiában általában P-csatornás téreffektus tranzisztorokat használnak, ami a feszültséghajtás figyelembevételének is köszönhető.

2. Névleges feszültség

Határozza meg a szükséges névleges feszültséget, vagy azt a maximális feszültséget, amelyet a készülék ellenáll. Minél nagyobb a névleges feszültség, annál magasabb az eszköz költsége. A gyakorlati tapasztalatok szerint a névleges feszültségnek nagyobbnak kell lennie, mint a fővonali feszültség vagy a busz feszültsége. Ez elegendő védelmet biztosít ahhoz, hogy a FET-ek ne hibásodjanak meg.

A FET kiválasztása szempontjából fontos meghatározni azt a maximális feszültséget, amely a lefolyótól a forrásig elviselhető, azaz a maximális VDS. Fontos tudni, hogy a maximális feszültség, amelyet egy FET képes ellenállni, a hőmérséklet függvényében változik. Meg kell vizsgálnunk a feszültségingadozás tartományát a teljes üzemi hőmérséklet-tartományban. A névleges feszültségnek elegendő tartalékkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy lefedje ezt a változási tartományt, hogy biztosítsa az áramkör meghibásodását. További figyelembe veendő biztonsági tényezők közé tartoznak a kapcsolóelektronika (például motorok vagy transzformátorok) által kiváltott feszültségtranziensek. A névleges feszültség alkalmazásonként változik; általában 20 V hordozható eszközök, 20-30 V FPGA tápegységek és 450-600 V 85-220 VAC alkalmazások esetén.

3. Névleges áram

A névleges áram legyen az a maximális áram, amelyet a terhelés minden esetben elvisel. A feszültség esetéhez hasonlóan ügyeljen arra, hogy a kiválasztott térhatású tranzisztor el tudja viselni ezt a névleges áramot, még akkor is, ha a rendszer tüskeáramot generál. A két jelenlegi eset a folyamatos üzemmód és az impulzuscsúcsok. Folyamatos vezetési módban a térhatású tranzisztor állandósult állapotban van, amikor az áram folyamatosan halad át a készüléken. Impulzuscsúcsról akkor beszélünk, ha nagy beindulás (vagy tüskeáram) folyik át a készüléken. Miután meghatározták a maximális áramerősséget ezen feltételek mellett, csak közvetlenül kell kiválasztani azt az eszközt, amely képes ellenállni ennek a maximális áramerősségnek.

4. Vezetési veszteség

A gyakorlatban a térhatású tranzisztor nem az ideális eszköz, mert a vezető folyamatban elektromos energiaveszteség lesz, amit vezetési veszteségnek nevezünk. A térhatású tranzisztort a "be" kapcsolva, mint egy változó ellenállást, a készülék RDS (ON) határozza meg, és a hőmérséklettel és jelentős változásokkal. A készülék teljesítménydisszipációja az Iload2×RDS (ON) segítségével számítható, és mivel a bekapcsolási ellenállás a hőmérséklet függvényében változik, a teljesítmény disszipáció is arányosan változik. Minél nagyobb a VGS feszültség a térhatású tranzisztorra, annál kisebb lesz az RDS (BE); fordítva, annál magasabb lesz az RDS (BE). Ne feledje, hogy az RDS (ON) ellenállása az árammal enyhén emelkedik. Az RDS (ON) ellenállás különböző elektromos paraméterei a gyártó által biztosított műszaki adatlapon találhatók.

5. A rendszer hőelvezetése

Két különböző forgatókönyvet kell figyelembe venni, nevezetesen a legrosszabb esetet és a valós esetet. Javasoljuk, hogy a legrosszabb eset számítását alkalmazzák, mivel ez nagyobb biztonsági sávot biztosít, és biztosítja, hogy a rendszer nem fog meghibásodni. Néhány mérést fel kell jegyezni a FET adatlapjára; az eszköz csatlakozási hőmérséklete egyenlő a maximális környezeti hőmérséklettel, plusz a hőellenállás és a teljesítménydisszipáció szorzatával (a csatlakozási hőmérséklet=maximális környezeti hőmérséklet plusz [hőellenállás x teljesítménydisszipáció]). Ezen egyenlet alapján megoldható a rendszer maximális teljesítménydisszipációja, amely definíció szerint egyenlő I2 × RDS (ON). Már a készülék maximális áramát szeretnénk átengedni, különböző hőmérsékleteken lehet számolni az RDS-t (ON). Ezenkívül meg kell tenni a kártyát és a térhatású tranzisztoros hőelvezetést.

A lavina áttörése az, amikor a félvezető eszköz fordított feszültsége meghaladja a maximális értéket, és erős elektromos mező képződik, amely növeli az áramerősséget az eszközben. Az ostya méretének növelése javítja a lavinaállóságot, és végső soron javítja az eszköz robusztusságát. Ezért egy nagyobb csomag választásával hatékonyan megelőzhetjük a lavinát.

6. Kapcsolási teljesítmény

Számos paraméter befolyásolja a kapcsolási teljesítményt, de a legfontosabbak a gate/drain, gate/source és a drain/source kapacitás. Ezek a kapacitások kapcsolási veszteségeket generálnak a készülékben, mert minden kapcsolónál fel kell tölteni őket. Így csökken a térhatású tranzisztor kapcsolási sebessége és csökken a készülék hatásfoka. A készülék teljes kapcsolási veszteségének kiszámításához a bekapcsoláskor (Eon) és a kikapcsolás közbeni veszteséget (Eoff) számítjuk ki. A FET kapcsoló teljes teljesítménye a következő egyenlettel fejezhető ki: Psw=(Eon plusz Eoff) × kapcsolási frekvencia. A kaputöltés (Qgd) pedig a legnagyobb hatással van a kapcsolási teljesítményre.

ND2+N8+AOI+IN12C

A szálláslekérdezés elküldése